-A barátnőd?-kérdeztem halkan
-Nem-mondta hidegen. Rettentően elszégyelltem magam. Bántott a tudat, hogy valamivel megbántottam.
-Sajnálom...csak beugrott régről az a kép amikor a csarnokban rád akart mászni-suttogtam a könnyeimmel küszködve. Nem válaszolt.-Azt, hiszem most megyek-álltam fel. Kimentem, még egyszer visszanéztem a telefonján böngészett valamit. Kimentem a kórházból és elkapott a sírógörcs. Felhívok valakit, hogy jöjjön értem. Liam tűnt a legértelmesebbnek. Tárcsáztam.
*Szia Liam eljössz értem a kórházhoz?-kérdeztem szipogva
*Persze!Mi a baj? Várj hagyd csak majd elmondod ha akarod-mondta és lerakta egy szó nélkül. Leültem egy padra. Anyutól meg kéne kérdeznem, hogy mit tegyek. Fel hívtam.
*Szia anyu-szipogtam
*Szia kicsim mi a baj?
*Az nem lényeg!Anyu még mindig szeretem! Berágott rám!Mit tegyek?-kérdeztem aggódva
*Holnap éretten kell beszélnetek-jelentette ki
*Oké köszi-mosolyogtam-Szia!-le is raktam a telefont.
-Bells!-hallottam Liam hangját
-Liam!
-Mehetünk?-kérdezte
-Persze-sóhajtottam. Úgy éreztem most kell neki elmondanom, hogy mit is érzek. Ő soha nem mondaná el senkinek.-Liam! Én még mindig szeretem!-mondtam ki gyorsan összeszorított szemekkel
-Tudom-rántott vállat.
-Mi?-akadtam ki
-Amikor szakítottatok akkor is szeretted, mert amikor Taylornál voltunk és sírva aludtál el...Akkor megnéztünk, hogy nem csináltál e hülyeséget és álmodba motyogtad, hogy "Szeretem" meg, hogy "Miért?" ehhez hasonlókat motyogtál-mondta én meg döbbenten néztem magam elé. WHATS?
-Oké, Liam nem mondd el senkinek! Könyörgöm! Legalább Ő ne tudja meg-kérleltem
-Ez csak természetes-mosolygott.
-Köszi Liam-mosolyogtam...
*Josh szemszöge*
Miért voltam vele ilyen? Sírt! Én állat. Örülnöm kéne, hogy kettesben lehetek vele! Hirtelen megcsörrent a telefonom. Bells anyukája az. Na mi lesz ennek a vége?
*Jó estét Mrs.Jhonson-köszöntem
*Szia Josh! Azért hívlak, hogy holnap érett felnőtt módjára beszéljétek meg ezt a dolgot Bellával! Ne mondd neki, hogy hívtalak-mondta boldogan. Mit forral?
*Rendben Visz hall-köszöntem el
*Szia-tette le a telefont. Ez fura volt. Na mind egy. Remélem Bells nem csinál hülyeséget. Írok neki egy SMS-t. Tudom nem ez lenne a módja, de nem tudnék hozzászólni úgy, hogy ne mondjam el azt, hogy szeretem.
"Hello Szépség! Nem mertelek felhívni. Tudom ez az SMS
írósdi gyerekes, de ez a legjobb megoldás. MOST! Nagyon sajnálom, hogy
rideg voltam. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom...-Josh xx
Rányomtam a küldés gombra és elküldtem. Remélem elolvassa és válaszol. Hiányzik a vele töltött idő. Még mindig ő mosolyog a telefonom kijelzően. Gondoltam egyet és felnéztem twitterre. 10 új tweet. Bells felrakott egy képet. Gyorsan megnézem.
Haha.Ezen jót nevettem. Nagyon szép és jó kép Bellsről. ReTweet-eltem. Le is töltöttem kedvencnek is jelöltem. A többi 9 tweet arról szólt, hogy miért szakítottunk, hát ez nem igen tartozik a médiára főleg nem kis rajongókra. Ez eléggé gonoszan hangzott, szeretem a rajongókat csak azt nem, hogy ha az életembe turkálnak azt nem. Kopogtak.
 |
| 'I am the mother f****** princess-Bella Jhonson :)' |
-Igen!-szóltam ki és leraktam a telefont. Bells lépett be kisírt szemekkel. Azonnal felugrottam, s magamhoz öleltem. Visszaölelt. Nagyon jól esett. Körmeit a hátamba vájta.
-Shht...Minden rendben-simogattam a hátát
-Josh!-nézett fel rám, mire bólintottam-Kikandikál a feneked-nevetett, mire odakaptam a kezem és hátrálni kezdtem. Előkaptam a táskámból egy boxert és felvettem.
-Megfelel?-mosolyogtam. Bólintott-Bells, sajnálom! Nem tudtam mit kéne mondanom vagy tennem-hajtottam le a fejem
-Semmi baj! Nekem meg nem kellett volna elüldöznöm azt a libát-mosolygott
-Nem, nem örülök, hogy elüldözted!-öleltem még egyszer magamhoz. Éreztem, hogy vizesedik az az izé amiből kikandikált a popsim.( XD. Jó néha fáj a saját hülyeségem.) Nem, nem hugyoztam be nem vagyok 80 éves, csak 22. Bells sír. Amikor éreztem, hogy alig áll a lábán felkaptam az ölembe és leültem vele az ágyra. Még mindig az ölemben volt. Nekiálltam előre-hátra dülöngélni. Egyre jobban karmolta a hátam és egyre jobban fájt, de nem érdekelt addig amíg az ÉN karjaim között van.
-Hiányzik az ölelésed-suttogtam, erre csak jobban elsírta magát.
-Nekem is a tiéd, de tudod mi a mi számunk?-nevetett. Mosolyogva megráztam a fejem-Pedig van három
-Na mondjad-nevettem
-Olly Murs Right Place Right Time, Taylor Swift I knew you were trouble és Avril Lavigne Here's to never growing up!-mosolygott
-Az utóbbi tényleg a mi dalunk-értettem egyet.
-Hé!-nevetett-Nem volt jó együtt?
-Tökéletes volt-suttogtam és nekiálltam sírni.
-Jaaaj ne sírj-törölte le a könnyeimet és egy apró puszit adott a szám sarkába...
(a II.fejezet majd Karácsony hetén lesz. A II.fejezet pedig a 35.rész lesz xxR)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése