*2 héttel később*
Ősz van. Josh-t ma engedik ki a kórházból. Mindenki elmegy csak én nem. Most cuccolok ki a reptérre. Bezártam magam mögött. Sok emlék köt ide. Az első igaz szerelem. Viccek. Sírva intettem le egy taxit.
-Hova lesz kis asszony?-kérdezte a taxis
-A reptérre-szipogtam. A reptérre menet elhaladtunk Josh háza előtt és egy kép bevillant amikor lefényképeztem Josht, Dant és Sandyt.-Álljon meg!
-Itt?-kérdezte a sofőr és le húzódott. Kiszálltam. Előszedtem a kulcsom és rohantam be a házba.
A zsebemből előrángattam egy kis rajzot. A hátuljára írtam neki egy kis üzenetet.
'Szia Josh! Levél formájában bucsozom. Légyszíves vigyázz magadra.
Ha kíváncsi vagy rám (na ezt nem kéne írnom xd) akkor
gyere el December 24-én a budapesti karácsonyi vásárra. Puszi Bells xx
Bezártam az ajtót. Visszamentem a taxishoz. Újra beszálltam
-Mindent elintézett?
-Igen
-A testvérének a háza?-kérdezte a sofőr
-Nem a volt barátomé-sóhajtottam
-Ugye nem csinált semmit?-nevetett
-Nem én nem vagyok olyan!Én még szeretem, csak olyan dolgot tett amit nem lehet megbocsáltani-sírtam..
*Otthon*
Most már itthon vagyok. Az ágyamban. Az úton volt egy álmom Joshsal. De ez inkább nem is álom volt, hanem egy ilyen visszaemlékezés, mint az Alkonyatban. Remélem eljönnek a karácsonyi vásárra. Hiányzik.
-Ne! Ne! Légyszíves ne! Hiányzol!-suttogtam. Egyszer csak arra ébredtem, hogy anyu simogatja a fejem és szólongat.
-Bells!-ébresztett fel anyu
-NE!-kiáltottam el magam sírva
-Mi a baj?-kérdezte. Magamhoz öleltem, mint kiskoromban. Egy kis idő után megnyugodtam és visszaaludtam.
*
Kb 2-3 órát aludtam. Nem tudtam tovább aludni. Végig Joshról álmodtam. Hogy mit? Azt, hogy a srácokkal és a lányok eljönnek a karácsonyi vásárra. Észreveszem a tömegben és a dal végéig neki fogok énekelni, és amikor vége a számnak lemegyek a színpadról. Odajön hozzám felkap és megpörget a levegőbe, s utána megcsókol. Szép álom talán addigra talál magának valakit. Remélem én is. meg egy frászt! Nem tudom túltenni magamat rajta.
-Kicsim telefon!-kiabált fel anyu. Lefutottam felkaptam a telefonom. Harry neve és vigyorgó képe villogott a telefonom kijelzőjén.
 |
Hát igen eredeti a hívókép 'Call me maybe?' Felvettem.
*Szia Harry-köszöntem álmosan
*Szia! Hol a fenébe vagy?-kérdezte idegesen
*Itthon Pesten-motyogtam
*Miért?-kérdezte még idegesebben
*Mert nem tudom kiverni a fejemből Őt! Kell egy kis idő és távolság! Hagytam neki egy üzenetet, ti is gyertek majd vele ha akartok-mondtam
*Jó rendben végül is igazad van, de azért szólhattál volna-mondta egy fokkal higgadtabban
*Hazament?-kérdeztem. Szerintem Harry tudta, hogy kire gondolok
*Most indulunk-sóhajtott-Üzensz neki valamit?
*Azt, hogy sajnálom-mondtam szomorúan.
*Rendben. Na megyek még a végén Niall kinyír, hogy elkésünk-nevetett-Szia
*Szia-köszöntem el és megszakítottam a vonalat. Felmentem a szobámba. Felöltöztem, lementem és fogtam a Hello Kitty-s deszkám.
-Anyu elmentem!-kiáltottam el magam. Anyu lerendezte egy gyors 'Oké'-val...
*Harry szemszöge*
Miért ment el? Tudom, hogy szereti Josht, de tagadni próbálja. Az isten szerelmére üvölt róluk, hogy imádják egymást bármi is történik. Na nem firtatom tovább, de összehozom őket az tuti! Ideértünk Joshért.
-Hello haver!-öleltem meg-Hogy vagy?
-Hello köszi jól, de Bells hol van?-ez az a kérdés amitől féltem
-Hát...ömm...Ő hazament az anyukájához. Azt üzeni, hogy nagyon sajnálja-mondtam ki nehezen a szavakat
-És ti ezt hagytátok?-kérdezte idegesen
-HÉ! Josh állj le!-nyugtatta Niall
-Senki se tudott róla! Reggelre eltűnt. Én is nemrég beszéltem vele erről, hogy miért ment el-mondtam zavartan.-Haver sajnálom!
-Nem kell sajnálnod Ő döntött így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése