Bocsi a kesésrt, de fontos meccsünk volt.
Amikor beértünk a korházba Bent lehagyva futottam a recepcióra. Megbeszltük, hogy a látogatási idő végéig bent leszünk.
-Jónapot! Miben tudok segíteni?-krdezte a recepciós
-A volt barátomhoz jöttem!!-jelentettem ki
-Vezetkneve?
-Devine-motyogtam. Keresgélt még egy ideig, addig idegesen doboltam az ujjaimmal. Bent elüldtem a Starbucksba.
-Josh Devine 1569-es szoba!-mosolygott. Megköszöntem és futottam a szobába. Ugyan úgy feküdt mint 1-2 hete. Óvatosan leültem az ágy szélére és a fejemet a mellkasára hajtottam. Illadtát mélyen beszívtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Tudod...nagyon nehéz nélküled. Hiányzol, megbocsáltottam, de nem tudnék a barátnőd lenni újra. Remélem te is ugyan azt gondolod amit én. Sajnálom, hogy annyira megbántottalak, amikor hazajöttem! Nem kellett volna, de nagyon haragudtam. Megalázva éreztem magam. De a múltat kár is firtatni. Táborba megismertem egy Ben nevű srácot aki nagyooon hasonlít rád! A szokásaitok is egyeznek. Képzeld nagytesók leszünk Jakekel! Remélem hamar meggyógyulsz és te is elleszel majd a kiskölyökkel-nevettem előrtetetten. Mindig szoktam hozzá halkan beszélni. Ilyenkor úgy érzem, hogy hallja. Bejött valaki. Azonnal megfordultam. Ben volt az. Nem a bátyjához ment?
-Hát te?-krdeztük kórusba egymástól.
-Én Joshoz jöttem. A barátom volt-suttogtam
-Te vagy az a Bells?-kerekedtek ki a szemei-Josh nagyooon sokat mesélt rólad
-Te vagy az öccse? Nagyon hasonlítotok! Én is hallottam rólad egyst-mást-nevettem
-Ugye nem mesélte a görög nyaralást?-nevetett halkan és odaadta a kávém.
-De mesélte-vigyorogtam.
-Lehet egy kérdésem?-tette fel a krdést, mire bólintottam-Melyik számot kötötted a szakításotokhoz?
-Na ez furán ért! Hááát... Szerintem I knew you were trouble-gondolkoztam.
-Josh mindent tud rólad-csodálkozott. Ezt nem értettem.-Úgy értettem, tudta, hogy ezt hallgatod folyamatosan.
-Jé! Tényleg!-esett le.
-Tudsz valamit erről a drogozós történetről?-kérdezte Ben, miközben a bátyja kórlapjait nézegette.
-Semmit! Engem is ugyanannyira meglepett, mint téged és a családotokat!-mondtam és megigazítottam Josh haját.
-Bells!-rázta a vállam Ben
-Mondd!-futottam mellé ijedten
-Megmozdult a lábujja!-mutatott a kitakart lábát.
-Hülye vagy!-csaptam vállon
-Kérhetek valamit?-kérdezte, mire bólintottam-Hajolj nagyon közel az arcához!
-Miért?-kérdeztem értetlenül
-Kiakarok valamit próbálni!-nyávogott. Közelhajoltam Josh arcához. Nem bírtam megállni egy csókot leheltem ajkaira-Igen! Úgy van ahogy gondoltam! Ez olyan, mint abba a Kate Hudson filmben!-nevetett
-Ja igeen!-esett le.
-Tehát valahogy fel kell kelteni
-Ja, de hogyan?-kérdeztem
-Mindjárt kitalálom!-törte a fejét.
-Megmozdult a keze!-kiáltottam fel és lassan kinyíltak barna íriszei. Nem tudtam megszólalni. 1 dolgot tudtam csak tenni mégpedig sírni. Hogy bánatomba e? Egy frászt őrömömbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése