31.Rész-Csókolom Buszos Bácsi!

Amikor kinyílt a szeme, akkor elkapott a sírógőrcs és a földrerogytam.
-Bells!-hallottam Josh erőtlen hangját ami hallatán jobban elkapott a sírás.-Nyugodj meg!-minden rendben van! Itt vagyok élek kutya bajom!-magyarázta. Felnéztem rá. Ki akart mászni az ágyból, de felálltam és visszanyomtam.
-Nem kelhetsz fel!Ide kell hívni a dokit-jelentettem ki
-Ki megy?-kérdezte Ben
-Kő, papír,olló?-tettem fel a kérdést. Bólintott. Én követ mutattam ő pedig ollót.-Há én maradok!-ittam bele a kihült kapucsínómba. Ben unottan klaftatott kifelé. Csak ültem és néztem magam elé. Az eléggé kínos csöndet Josh törte meg.
-Sajnálom-suttogta
-Tudom...Lehet egy kérdésem
-Igen
-Miért drogoztál?-tettem fel félve a kérdést
-Nem drogoztam! Esküszöm!-tette fel a kezét védekezésképpen.

-Josh? Hallottad amikor beszéltem hozzád?-suttogtam
-Igen...foszlányokat, de azt éreztem amikor megcsólotál-vigyorgott és az arcom égett a pirosságtól. Nem találtam annyira mókásnak, mint Ő.
-É...én csak azért csináltam, hátha felébredsz-suttogtam.
-Kezdhetjük előlről?-kérdezte reménykedve.
-Josh...figyelj! Én megbocsáltottam, de nem tudnék újra megbízni benned. Sajnálom-mondtam határozottan, de még is bizonytalanul.
-Jogos...de azért barátok maradhatunk?
-Legjobbak-mosolyogtam bíztatóan.  Pár perces csönd után megjött az orvos és Ben.

***

Vége lett Josh kivizsgálásnak, még maradtunk.
-Ben én hazamegyek!-jelentettem ki.Bólintottak.-Akkor sziasztok!
-Holnap jössz? Vagy jöjjek?-kérdezte Ben
-Visszamész a táborba?-kérdeztem
-Visszamegyek! Akkor jössz te?-kérdezte Ben
-Akkor holnap jövök Josh! Csöves-mentem ki a kórteremből. Haza nem akartam gyalogolni ezért buszoztam.
-Jónapot! Itt a betegkártyám!-mutattam fel a sofőrnek. Bólintott én meg kerestem egy helyet és leültem. Bedugtam a fülesem és hallgattam Avril Lavigne Rock n' Roll címü számát. Pont az a rész volt amikor énekli, hogy: I am the mother fucking princess...-ez a kedvenc részem
-Szia szabad ez a hely?-kérdezte egy lány, mire bólintottam. 10 perc után az utcánkba is értünk. Elköszöntem a sofőrtől és hazaindultam. Már a ház előtt hangos nevetést hallottam.
-Hahó!-mentem be, s mindenki rámkapta a tekintetét. Apu, Lindsei, Jake(?), Harry(?), Niall(?), Zayn(?), Liam(?), Louis(?), Ashley(?), Lol(?), Tay(?), Kat(?),Lora(?????)
-Hahhooo! Bells!-kalimpált előttem Jake
-Itt vagyok!-ugrottam meg-De ti mit kerestek itt?
-Hazajöttünk-jelentették ki kórusba
-De te?-flegmázott Lora. Felment az agyvizem.
-Én itt lakok! És te mit keresel itt? Te nem itt laksz!-kiabáltam
-Bells? Mi a baj?-fogta meg a vállam Harry
-Semmi!-rántottam ki a vállam a fogásából. Felfutottam a szobámba. Megváltozott. Mindenhol pink-minki póni és társai-Mi a fasz!-üvöltottem és mentem volna le, de Hazzba üköztem. Kikerültem és mentem le, de olyan gyorsan ahogy csak tudtam.
-Ki alakította át a szobámat tinipicsássá?-üvöltöttem el magam.-Ki sajátította ki a szobám?
-Én-nyavajgott Lora
-Mit képzelsz te ribanc!-markoltam meg a haját és kirángattam a házelé és otthagytam. Visszamentem.-Ki engedte meg neki? Ha? Ne nézzeteke hanem válaszoljatok!-rivalltam rájuk. Mindegy is volt. Felmentem a szobámba. Fogtam egy zsákot beledobáltam az összes cuccát. Lementem és kivittem a kukába.
-Harry! Beszélnünk kell MOST!-jelentettem ki. Harryvel bementünk a konyhába. Felültem a pultra.
-Mi az hogy beköltözteted a szobamba?-akadtam ki.
-Hé! Én most jöttem meg a turnéról! Nem tudom, hogy került ide-mondta holt komolyan
-Oké, de agybaszást tudok kapni ettől a libától-sóhajtottam.

*este*

Az egész napot a srácokkal töltöttem meg a lányokkal.
-Elmentem fürdeni utána meg a kórházba-álltam fel a kanapéról
-Miért mész be még egyszer?-kérdezte Shopia. Hirtelen fagyott meg a levegő
-Az had legyen az én dolgom! Oké? Bocs Liam, de hogy birod ki ezt az üres fejű libat?-akadtam ki. Hagytam is felmentem az emeletre és nekiálltam készülődni. Először zuhanyoztam, utána ruhát választottam. Utra készen voltam. A telómat és egy kis aprót (40 fontot igen ez a kis apró XD)zsebre vágtam.
-Majd jövök!-kiabáltam. Kufutottam az utca végébe. Pont akkor jött a busz. Felszálltam.
-Csókolom buszos bácsi-mosolyogtam.
-Szerbusz! Valakik még tudnak köszönni is-mosolygott. Keresetem egy helyet és leültem.
*
Ismertem a járást a kórházba. Éppen be akartam menni Josh kórtermébe, de vihogást hallottam. Hirtelen benyitottam.
-Hali! Apuék küldtek kaját-tettem le a kis szekrényre a gőzölgő cuccost.
-Hello! Köszi-ölelt meg Jsoh
-Hé! Nem zavarok?-kérdezte a kiscsaj
-Nem-válaszoltam teljesen normálisan, mintha ez természetes lenne.-Mi már találkoztunk! Te vagy az a csaj akit Josh tanít dobolni
-Csak tanított, mert te közbeléptél-magyarázta
-Ó! Örülök-nevettem. Így ment ez a látogatási idő végéig. A csajt hazaküldték, de én kiharcoltam, hogy maradjak...




30.Rész-Megmozdult a lábujja!

Bocsi a kesésrt, de fontos meccsünk volt.

 

 

Amikor beértünk a korházba Bent lehagyva futottam a recepcióra. Megbeszltük, hogy a látogatási idő végéig bent leszünk.

-Jónapot! Miben tudok segíteni?-krdezte a recepciós

-A volt barátomhoz jöttem!!-jelentettem ki

-Vezetkneve?

-Devine-motyogtam. Keresgélt még egy ideig, addig idegesen doboltam az ujjaimmal. Bent elüldtem a Starbucksba.

-Josh Devine 1569-es szoba!-mosolygott. Megköszöntem és futottam a szobába. Ugyan úgy feküdt mint 1-2 hete. Óvatosan leültem az ágy szélére és a fejemet a mellkasára hajtottam. Illadtát mélyen beszívtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Tudod...nagyon nehéz nélküled. Hiányzol, megbocsáltottam, de nem tudnék a barátnőd lenni újra. Remélem te is ugyan azt gondolod amit én. Sajnálom, hogy annyira megbántottalak, amikor hazajöttem! Nem kellett volna, de nagyon haragudtam. Megalázva éreztem magam. De a múltat kár is firtatni. Táborba megismertem egy Ben nevű srácot aki nagyooon hasonlít rád! A szokásaitok is egyeznek. Képzeld nagytesók leszünk Jakekel! Remélem hamar meggyógyulsz és te is elleszel majd a kiskölyökkel-nevettem előrtetetten. Mindig szoktam hozzá halkan beszélni. Ilyenkor úgy érzem, hogy hallja. Bejött valaki. Azonnal megfordultam. Ben volt az. Nem a bátyjához ment?

-Hát te?-krdeztük kórusba egymástól.

-Én Joshoz jöttem. A barátom volt-suttogtam

-Te vagy az a Bells?-kerekedtek ki a szemei-Josh nagyooon sokat mesélt rólad

-Te vagy az öccse? Nagyon hasonlítotok! Én is hallottam rólad egyst-mást-nevettem

-Ugye nem mesélte a görög nyaralást?-nevetett halkan és odaadta a kávém.

-De mesélte-vigyorogtam.

-Lehet egy kérdésem?-tette fel a krdést, mire bólintottam-Melyik számot kötötted a szakításotokhoz?

-Na ez furán ért! Hááát... Szerintem I knew you were trouble-gondolkoztam.

-Josh mindent tud rólad-csodálkozott. Ezt nem értettem.-Úgy értettem, tudta, hogy ezt hallgatod folyamatosan.

-Jé! Tényleg!-esett le.

 

-Tudsz  valamit erről a drogozós történetről?-kérdezte Ben, miközben a bátyja kórlapjait nézegette.
-Semmit! Engem is ugyanannyira meglepett, mint téged és a családotokat!-mondtam és megigazítottam Josh haját.
-Bells!-rázta a vállam Ben
-Mondd!-futottam mellé ijedten
-Megmozdult a lábujja!-mutatott a kitakart lábát.
-Hülye vagy!-csaptam vállon
-Kérhetek valamit?-kérdezte, mire bólintottam-Hajolj nagyon közel az arcához!
-Miért?-kérdeztem értetlenül
-Kiakarok valamit próbálni!-nyávogott. Közelhajoltam Josh arcához. Nem bírtam megállni egy csókot leheltem ajkaira-Igen! Úgy van ahogy gondoltam! Ez olyan, mint abba a Kate Hudson filmben!-nevetett
-Ja igeen!-esett le.
-Tehát valahogy fel kell kelteni
-Ja, de hogyan?-kérdeztem
-Mindjárt kitalálom!-törte a fejét.
-Megmozdult a keze!-kiáltottam fel és lassan kinyíltak barna íriszei. Nem tudtam megszólalni. 1 dolgot tudtam csak tenni mégpedig sírni. Hogy bánatomba e? Egy frászt őrömömbe!





29.Rész-Tábor...

Már egy hete ebbe a rohadt táborba rohadok, de ez... Nem enyhíti az aggodalmam Josh iránt. Az orvos egyik nap hívott, hogy az állapota javult, de utána romlott. Taylor ma jön. Van egy-két haverom akik fiúk, mert a lányok bennem még mindig azt látják, hogy én vagyok  Josh Devine ex csaja.
-Ben fúj! Ne meg ne edd azt az izét!-üvöltötte Jake. Igen a tesóm Jake.
-Mit akarsz megenni?-kérdeztem idegesen, de amikor láttam, hogy a múlt hétfői szendvicsem akkor röhögőgörcsöt kaptam.



 

Ben

 

 

-Ben ember te hülye vagy!-nevettem ki. Az a szendvics, több, min egy hetes!! Sokat röhögtünk. Tetszik a tábor. Most, hogy "normális" emberekkel vagyok körülvéve.

-Bells jössz szörfözni?-kérdeze Ben.

-Ja, igen persze csak...gondolkoztam-mondtam

-Rajta?-simogatta meg a hátam Jake, s könnyees szemmel bólintottam.

-Menjetek, mindjárt megyek én is-mosolyogtam. Elmentek elővettem a fényképalbumot amit Taylortól kaptam. Elővettem és fellapoztam.

 

Az utolsó előtti képen elsírtam magam. Boldog voltam! Vele! Hiányzik Josh! Ha vége ennek a tábornak akkor elmegyek a nagyiékhoz.

 



Josh és Lux volt rajta. A mellette lévő feliraton egy könnycsepp landolt. Eldobtam az albumot. Jake ágyán landolt. Ekkor bejött Taylor. A nyakába ugrottam.

-Szia kislány!-ölelt meg-Minden oké?

-Szia... Semmi, semmi sem oké Tay!-sírtam

-Tudom, hogy hiányzik, de... Most itt vagyunk és megyünk úszni!-fogta meg a kezem és előrángatta a bikinim. Felvettem és mentünk is. Amikor kiértünk a partra mindenki megvetve nézett ránk kivéve a barátaink.

-JÓ MOST MINDENKI ELMONDHATJA, HOGY MI A BAJA VELEM/VELÜNK!-álltam a stégre. Egy lány feltette a kezét a többi most befogta a pofáját. Rámutattam, hogy mondja.

-Nekem nincs bajom veletek, csak a barátaim nem bírnak titeket... És nem szeretnék velük összeveszni-magyarázta

-Nem baj ha kiközösítenek! Velünk lehet barátkozni! Nem harapunk!-jelentettem ki és leugrottam a dokkról, mármint nem a vízbe.

-Nyugodtan folytassátok az életet!-nevettem. Lefeküdtem a szörfdeszkámra napozni.

-Most azonnal jössz evezni!-tolt be a vízbe Jake

-De én napozni akarok!-hisztiztem. Jake betolt a vízbe és ráült a deszka végére és evezni kezdett. De ki akartam menni.

-TAYLOR! BEN! SEGÍTSETEK!!!!-kiabáltam ki a partra erre csak röhögtek.

 

 











-EZT MEGJEGYEZTEM ALISON!-kiabáltam ki a partra.

-RENDBEN ISABELLA!-röhögött. Haha vicces

-Jake! Vigyél ki vagy beugrok!-fenyegettem

-Nyugodtan mi tart vissza?-krdezte

-A napszemcsim és a sapim!-nevettem-Rád bízom a szemcsim!

-Oké, de nem biztos, hogy meglessz!-nevetett ördögien

-Haha! Akkor viszem magammal!-jelentettem ki és felálltam a deszkára és napszemüveggel a kezembe meg sapival a fejemen ugrottam egy szép fejest. Amikor feljöttem a víz alól tapsoltak. Kiúsztam és megöleltem drága Taylort és Bent.

-Ne!!! Ez mire volt jó?-akadt ki Ben

-A bosszú egy része!-nevettem.-Felfutok egy türcsiért!

-Menj!-nevetett Taylor. Felvettem a szemüvegem és go törölközőért. Amikor beértem a viskóba azonnal megcsörrent a telefonom.

*Halo?-szóltam bele

*Ön Isabella Johonson?-kérdezte egy női hang

*Igen én!

*A St.James kórházból hívom, hogy a barátjának elvileg ma kellett volna felébrednie, de sajnos nem kelt fel. Ha holnapig nem kel fel akkor lekapcsoljuk a lélegezetőgépről.-jelentette ki a hang a telefonba. Könnyfátyol borította az arcom. A telefon kiesett a kezmből

*Kisasszony? Ottvan?

*Igen! De Josht nem kapcsolhatják le arról a kiba**ott gépről! Szeretem! JOSH DEVINE nekem Ő a legfontosabb!-sírtam a telefonba.

*Sajnálom, de ez a végleges döntés!

*A családja! A hozzátartozói!-kiabaltam

*Majd még hívjuk a javul az úr állapota! Ha javul nem kapcsoljuk le ha nem javul akkor lekapcsoljuk!-jelentette ki és megszakadt a vonal. Nem rdekelt semmi! Felkaptam egy rovigatyát egy pólót meg egy bakancsot. Visszafutottam a partra.

-Taylor! Elkell mennem a kórházba! Joshról van szó!-néztem rá komolyan.

-Nem kocsival jöttem, de a táborvezetővel jóba vagyok!-mosolygott és eltűnt.

-Hova mész hugi?-kérdezte Jake

-Joshoz!-montdam miközben összekötöttem a hajam.

-Veled mehetek?-kérdezte Ben.

-Ja! De miért?

-A bátyám kórházba van!-nézett rám. Tay hozta a kulcsot és elindultunk a kórházba...

28.Rész-With him...

Hi! Bocsi a késésért, de ez a hülye suli. Jó gáz az órarend is. Hetedik kémia, biosz, föci, fizika :'( . Hogy uncsitesóm szavaival éljek.: a föci jó, de a többi szar....
Itt a rész!!! ;)



*1 héttel a szakítás után*

Teljesen kifordultam magamból. Josh és a lányok hiánya őrjítő, bár most itt van nekem Kat, de Taylor-t senki nem pótolhatja. Aszt hiszem, hogy megtaláltam a rég keresett legjobb barátnőt. De azért Lolának és Ashnek is sokat köszönhetek. Ha ők nem lennének nem lett volna Josh! Miért szól minden második gondolatom Róla? :O Gondolom gondolkodtatok rajta, hogy mit értek azon, hogy kifordultam önmagamból. Hát....iszok, vágtam pár eret, mindenkivel bunkó voltam és néha még most is. De a család nem veszi zokon, mert megértik.
-Hahó Bells?! Itt vagy?-integetett előttem Katy
-Ahha persze csak gondolkoztam.-villantottam egy halvány mosolyt. Most, hogy így itt ülůnk a moziba és nézzük a Spring Barakers-t, így elgondolkodtam rajta, hogy most én is ilyen vagyok.


***


Kiértünk a moziból és azonnal megcsörrent a telefonom. Jake.
*Mondjad-sóhajtottam
*Eljössz velem fogorvoshoz?-kérdezte suttogva és félve
*Igen-nevettem-Hányra kell menned?
*Még van egy órám-pánikolt amin felnevettem
*Gyere a plázába-nevettem, és leraktam a telefont. Gyorsan megnéztem, hogy hány óra és Josh mosolygott a képernyőn. Nem, nem változtattam meg a hátterem.

-Na?-kérdezte Katy
-Elmész Jakekel a fogorvoshoz?-kérdeztem könyörögve
-Igen-vágta rá gondolkodás nélkül. Ha nem ismerném Katyt azt hinném, hogy szerelmes a bátyámba.
-Szép napot a hölgyeknek-köszönt Jake
-Szép napot az úrnak!-mentem bele a játékba-Nem bánja ha ma ez a szépsges hölgy kíséri el fogorvoshoz?-kédeztem ugyan olyan idióta hangon
-Természetesen-mosolygott-Bells komolyan mondon apud üzeni, hogy menj be hozzá az irodába
-Oké-bólogattam-Na jó szórakozást fiatalok
-Mész te még messzire!-fenyegetett Katy
-Igen Magyarországra! Tay koncertje után-motyogtan szomorúan, s elindultam apu irodájába.

*Josh  szemszöge*

Tökéletesen szar ez az élet. Hiányzik Bells. Valószínüleg ha vége a turnénak egy kis időre hazamegyek a szüleimhez. Nem hiányzik az, hogy mindenki miatta cseszegessen. Most is ez van.
-Josh figyelsz?-kérdezte, inkább üvöltött velem Ashley
-Igen! Ezt rágaod minden nap a számba, hogy elbasztam!!-üvöltöttem vissza-Örüljetek hazamegyek! Vissza a szüleimhez!
-Josh és akkor ki lesz a dobosunk a turné végéig meg utána is?!-akadt ki Niall
-Passz!-rántottam vállat-Itt vagyunk New Yourkba már lefoglaltam a jegyet az esti járatra!-néztem végig a társaságon.
-De ez nem megoldás!-tiltakozott Niall
-Ne hagyd, ha ezt érzi jónak-mondta boldogan Ash
-Ashley! Ez nagyon bunkó húzás volt!-mondta Shopia. Liam új barátnője.


***

Este 10 óra. Koncert kezdődik. Minden koncertnen bízok abba, hogy a kis királylány ott van az első sorba. Sikítja a nevem. De ez már csak szép álom. Mindenik fiúval ugyan olyan a jó a barátságom, mint azelőtt, hogy ugye...na tudjátok! Szóval ja. Megint le húzutunk egy koncertet és indulok haza!
 Mindenem megvan. A srácok kikísértek.
-Sziasztok! Majd valamikor találkozunk-intettem nekik és indultam volna ha nem szólnak utánam.
-Ölelééés?!!-visítozott Louis. Visszamentem és visszamentem egy jó nagy csapatölelés elejéig. Felszállt a gépem egy
 fél órán belül....

Végig Bells-re és az utolsó szavaira tudtam csak emlékezni. És Taylor szavaira. Miután Bells elment Tay hozzám vágta a könnytől vizes pólót...

*Bella szemszöge*

Kissé megijedtem  amikor apu behívott az irodájába. Bementem egyenesen. Az irodai dolgozók csak néztek rám ami idegesített.

-Maguknak nincs jobb dolgok?-akadtam ki, mire mindenki folytatta a munkáját.

Mondjuk a mai öltözékem és a hajam...háát. Kopogtam, majd benyitottam, de valaki megragadta a csuklóm.

-Kisasszony nem mehet be!-mondta egy nő

-Elnézést, de az apámhoz mennék!-mondtam

-Nem engedhetem-mondta

-Miért? Mutassam meg a személyim?-kérdeztem mire bólintott-Kész vicc-suttogtam. Elővettem az iratot és az orra alá dugtam-Megfelel?

-Igen mehet!-engedte el a csuklóm. Végre bementem apuhoz.

-Szia apu-öleltem meg 

-Szia Bells! Arról lenne szó, hogy van egy tábor a Wilde tó mellett ahol voltál tavaly-mondta

-Az a túlélős szar?-akadtam ki

-Igen és el van döntve!-jelentette ki

-De anyu...-kezdtem bele

-Beleegyezett-mosolygott gonoszul(?) apu(?)

-Taylor koncertje!-mentegetőztem

-Meglátogat a táborba!-mindenre van megoldása?-Igen mindenre van megoldásom!

***

Erről még beszéltünk egy kicsit aztán mentem pakolni. Mivel hétfőn tábor és ma szombat van.

Amikor hazafelé sétáltam végiggondoltam az összes jó pillanatunkat Joshsal. Nagyoon sok volt. Azt vettem észre, hogy nekiállok könnyezni.Miért? Ránéztem a csuklómra. Hirtelen ötlettől vérezve. Futottam a másik utcában található tetoválószalonba. Majdem fellöktem három embert. Nem baj. Amikor odaértem az ismerős helyhez. Bementem. 

-Szia Joe-mosolyogtam

-Szia Bells

-Van egy kis időd?-kérdeztem 

-Persze van egy 20-25 percem-mosolygott

-Tudsz nekem egy gyors tetkót csinálni ez a szív alá?-kérdeztem 

-Persze-mosolygott...

*Josh szemszöge*

Leszállt a gépem. Most irány haza, de előtte felhívom anyut. 

*Szia Josh

*Szia anyu-köszöntem szomorúan

*Mi a baj?-kérdezte 

*Otthon vagytok?-kérdeztem elcsuklott hangon

*Persze.Hol vagy?_kérdezte anyu

*A reptéren. A londonin.-suttogtam szomorúan

*Sietek-tette le a telefont.Álltam még pár percet aztán hányingerem lett. Mellettem volt egy kuka. Hát gondolom tudjátok, hogy hányinger+kuka=hányás. Kihánytam mindent. Utána jól éreztem magam, de hirtelen minden sötét. 

"Bells!Igen őt látom futni! Egy fehér nyuszi után.

-Bells!-kiáltok utána, egy pillanatra hátranéz és megy tovább én meg utána. Aztán hirtelen eltűnik. Beleesett egy gödörbe. Próbálom kihúzni, már megvan a keze. Szorítom, de kicsúszik a kis keze az enyéim közül és eltűnik...."

  

 

Ezek a képsorok játszódtak le a fejembe. Később valami pittyegésre. Hol a fészkes francba vagyok? Hangokat hallok, de nem tudom kinyitni a szemem. Egy erős sírást hallok magam mellől, meg beszédet és tiltakozást. 

-Az úr erősen drogozott-jelentette ki az orvos

-Josh?! Ő soha nem lenne ilyenre képes!-kiabált az orvossal Bells(?)

-Igen. Minden bizonnyal-jelentette ki az orvos. Mi van én nem is drogoztam!

-Mikor kel fel?-kérdezte félve Bells

-1-2 hónap kómás-suttogta az orvos. Hirtelen két gyengéd ajkat éreztem az enyéimen. Újra és újra.

-Bells! Hallasz itt vagyok!!-kiáltoztam.-Itt vagyook!! 

-Szeretlek még mindig!-jelentette ki-Doktor úr kérem ha van valami ezen a számon értesítsen. Ha akarja Josh, ha nem.

-Természetesen-bólintott a doki.

*Bells szemszöge*

Hihetetlen, hogy Josh drogozott volna? Nem hiszem el. Mindegy hazáig csak sírni és a csuklómat bámultam, mivel rátetováltattam Josh nevét a kezemre.

 

Eldöntöttem, hogy benézek Danielle-hez a táncsuliba. Úgy is útba esik. Odaértem a suli elé és bementem. Odamentem a recepcióra.

-Jó napot Danielle Peazer itt van?-kérdeztem 

-Igen 5-ös próba terem-mosolygott a nő

-Köszönöm-viszonoztam a mosolyát. Rohantam Danielle-hez.

Berontottam a terembe. Szerencsére nem táncoltak. 

-Dani-sírva a nyakába borultam 

-Shht...Bellus-ölelgetett

-Josh-szipogtam-Kómában van...állítólag drogozott.

-Mi?-kérdezte...

***

Elmeséltem neki mindent. 

-Gyere táncoljunk egyet!Az öltözőbe a szekrényembe találsz ruház vedd fel és gyere-küldött az  öltözőbe. Felvettem a ruhákat a hajamat lófarokba kötöttem és kimentem Danihoz. 

-Na most a te kedvedért Taylor számára táncolunk-sétált a hifihez.

-Imádlak-mosolyogtam 

Táncoltunk egy jót. Nagyon hálás voltam Daniellenek.

-Köszi Dani-öleltem meg

-Semmiség drága-ölelt vissza.

-Na nekem viszont mennem kell-húztam a szám

-Miért?

-Tábor-sóhajtottam

-Oké menj csak a ruha meg maradjon-mosolygott

-Köszi!Sziasztok-köszöntem 

-Szia-hangzott az egységes válasz.Hazaértem és Jake a kanapén ült....