39.Rész-Frends...

Hát ezt én sem gondoltam volna,

de hamarosan itt a búcsú. Kb.10 rész

és befejeződik a blog :/ ez az első blogom.

Nagyon megszerettem. (:

 

 

 

Mit érzek? Boldogságot! Mit gondolok? Azt, hogy ez lehetetlen.

-Éhes vagyok!-nyavajogtam-Rendeljünk pizzát!

-Rendben!-nevetett. Felvette a telefont és tárcsázta a pizzéria telefonszámát. Én addig elmentem átvenni a pizsim. 

-Bells? Van egy rock-er ikertesód?-kérdezte Josh.

-Ja nem! Az én vagyok elsős gimisként-rántottam vállat

-Wow! Durva! Miért lettél szőke?-kérdezte

-Hosszú sztori amit nem akarok elmondani!-mondtam és bezárkóztam a szobámba.

-Bells! Nyitsd ki!-dörömbölt az ajtón Josh. Nem nyitottam ki.-Légyszíves! Kicsim!

Kattant a zár és kinyitottam az ajtót.

-Sajnálom!-motyogta. Magamhoz öleltem. Egy ugrással a derekára kulcsoltam a lábaimat. Ugatást hallottam és Josh hátizsákjából Odie és Pussy mászott elő.

-Ó! Hát ti is itt vagytok?-engedtem el Josht és odamentem az asztalhoz. Felvettem Pussyt az ölembe utána meg Odiet. Josh mögémosont és puszilgatni kezdte a nyakam.

-Jsoh! Most ne! Még nem állok rá készen!-motyogtam. Magával szembe fordított. A könnyek patakokba folytak le az arcomon.

-Nem kell sírnod! Addig várok rád amíg te akarod!-fogta kezei közé az arcom.

-De ez olyan szerencsétlen érzés-motyogtam.

-Nem vagy te az-mondta és megcsókolt. Csöngettek.

-Nyitom!-kiabáltam. Odafutottam az ajtóhoz és kinyitottam. Márk és a futár álltak ott.

-Hali!-köszöntek kórusba. Kifizettem a pizzát és bevittem. Márkot is behívtam.

-Srácok!-kezdtem bele egy szelet pizzával a kezembe-Már Ő itt Josh a barátom. Josh Ő itt Márk az egyik legrégebbi havevrom. Olyan, mint a nagytesóm

-Tudom ki vagy! Te vagy One Direction dobosa! Pont olyan vagy amilyennek Bells elmesélt!-nevetett

-Mi? Sokat mesélt rólam? Én azt hittem, hogy ki nem állhatsz?!-nézett rám Josh

-Ha utálnálak akkor szerinted veled karácsonyoznék?!-nevettem

-Jaaaa!-esett le neki. Amíg beszélgettek én megettem 4 szelet pizzát.

-Ne merjétek elkezdeni a focit!-fenyegettem őket

-Jó! Akkor azt mondd el milyen volt kiskorába!-nevetett Josh. Fenyegetőn Márkra néztem

-Ez a kedvenc képem a kicsi Bellsről!-adta oda Márk a telefonját Josh-nak.

-Istenem de édes voltál!-gügyögtek.

-Halálian utállak titeket!-mondtam nevetve és felkaptam a pizzásdobozt s leültem TV-t nézni.

-Scooby-Doo!-kiáltottam el magam-Mert sorban állva, utolsó a legelső!Scooby-doo jön,
meglep Ő a nagymenő! Mert Scooby-Doo ha frászt kap biztos szellem jő! Bozont segít
nem marad itt bűnöző!Hé, nyomás,
kapd el hát! Végre hagyjuk
a dumát Közeledik, Scooby-doo! Hé, nyomás,
kapd el hát! Végre hagyjuk
a dumát! Itt bóklászik Scooby-doo! Scooby-dooby-doo!-énekeltem végig a főcímdalt

-Gyerek!-nevettek

-Nem igaz!-nevettem. A fiúk is hagyták a dolgot. Josh kedvéért bekapcsoltuk az angol feliratot. Ez az este boldogan telet el...